Csak hogy kicst érzékeltessem a dolgot szeretnék két momentumot leírni a napomból:

Délelőtt felmerült egy kérdés a Glassfish loadbalancing tulajdonságát illetően, aminek jó lett volna utána nézni. Egyikünk a nyílt forrást, a másikunk a decompileolt változatot nézte, kinek mi akad hamarabb a kezeügyébe, míg meglett a válasz. De ezen folyamat alatt kiderült, hogy Build instructions tényleg nem viccel, a Glassfish 2 tényleg csak Maven 1.0.2-vel forgatható. Nem elég hogy Maven 1, de abból is az a változat, amit már le se lehet tölteni az Maven oldalról (az aktuális az 1.1-es), hanem az archive.apache.org-kell kibányászni, hogy menjen.

A délután nevezetes eseménye meg az volt, hogy Oracle SOA Suite-et telepítettem (próbáltam), hogy kicsit kipróbáljam, és rajta keresztül még inkább átérezzem az élet nagyszerűségét. Le is töltöttem a röpke 700 megás telepítőt (az Oracle telepítők mindig 700 megásak, bármit is akarsz letölteni, ha nincs akkora a szoftver, akkor melléraknak nullákat meg egyeket, hogy kijöjjön a CD). A telpítőt a nagyszerű cpio-val csomagolták be, hogy még azt is meg kelljen keresni, hogy milyen kapcsoló kell ahoz, hogy rendesen kicsomagolódjon, mert a cpio alapból könyvtárakat nem tömörít ki, csak fájlokat, de azt meg csak akkor, ha megvan a könyvtár, amibe a fájlnak kerülnie kell. Szóval elindítom a telepítőt, ami némi kattogás után közli, hogy ez a linux (Ubuntu) nem a Linux, mert ő csak Red Hat Enterprise izén hajlandó futni és esetleg Susén, de abból 9esen (a világ OpenSUSE 11.1-nél tart.)  és különben meg szevasz.

Mit mondhatnék, alja egy világban élünk. Tényleg kéne az a blog.

(Ha lesz időm holnap már tényleg leírom a Gradle-s tapasztalataimat a múlt hétről, és lesz benne (valamennyi) pozitív (is). Köszönöm, hogy meghallgattak.)

A játék a következő: a pultok jelentős részénél valami reklámajándék lapul (valószínű bőven nem annyi, mint amennyi résztvevő van), és ezeket az ajándékokat személyes adatokért cserébe lehet megkapni. (Néha elég az is, ha információkat hallgatunk cserébe).

A szabályok elég egyszerűek: a nagy pultoknál jó ajándékok vannak, és olcsón adják, a kis pultoknál drágán, és a legkisebb pultok pedig csak beszélgetni hajlandóak.

A körkép:

A Sun az egyik legnagylelkűbb, a személyes adatokért cserébe JavaFX pólót ad mindenkinek (illetve sorsol SPOT-okat). Az Oracle már csak sorsol, tehát akár ingyen is megtudja az email címünket (viszont egérpadokat, tollakat lehet találni náluk). Az Adobe félkarú rablót játszik, a győztesek könyvet kapnak, a vesztesek (amíg ott áltam csak ilyen volt) fekete gumkacsát. Nekik nem is kell az email, de a névkártya rfid-jét beszkennelik. Rá is kérdeztek a nevemre, mert elsőre nem sikerült beolvasni, lehet, hogy mégsem annyira anonim??

Volt olyan kis cég is, ahol megadod az adatot, akkor elnyered a lehetőséget, hogy megkapj egy kérdést, amit, ha megválaszolsz kapsz egy zsetont, amit bedobhatsz egy gépbe, amivel labdát lehet halászni (olyan gépből mint az áruházakba a plüss nyulakat). Nem egyszerű. Van még olyan, aki KV géppel csábít, van aki esernyőkkel, stb.

Az igazán jó megoldás persze az, hogy ha azokhoz legkissebb standokhoz megy oda az ember, akiknek a domain-je .org-ra végződik (pl. hippo-cms)

Egyébként az Adobe kacsán kívül sikerült még a Sun-tól kapnom egy környezetbarát papírból kötött jegyzetfüzetet (nagyon praktikus, mert sajnos a hardweremből jobbára teljesen hiányzik internet). A függetlenség  jegyében persze Oracle-es tollal jegyzetelek bele.

ps: majd utólag beszúrok néhány képet ide, ha majd egyszer lesz sávszélességem, addig a flickr-rel lehet a  bekezdéseket párosítani. (update egy kacsát már sikerült:)